moszkvics

Keves Olvasó!

A blogomat elköltöztettem a következő helyre:

http://posztinfo.hu/blog-moszkvics/

Az eddig leírt cikkek természetesen itt maradnak, és hozzáférhetőek lesznek a jövőben is.

A blog tartalmilag nem fog változni, sőt igyekszem majd gyakrabban jelentkezni. A költözés okai:

A Posztinfo egy volt szovjet térséggel foglalkozó aktív internetes oldal, ezért a környezetbe jobban beleillik a blogom.Nomeg (bár ez benneteket nem érint) a szerkesztőfelóület is barátságosabb, arról nem is beszélve, hogy úgysem sikerült még az Index címlapra kikerülni. :p

Ja, és a kommentelés is egyszerűbb lesz, e-mail cím alapján is lehet osztani az észt, úgyhogy gyertek bátran, írjatok, kommenteljetek, nem moderálok ki senkit!

Viszlát, és kösz a halakat!

Moszkvics

u.i.: Ugye senki nem feledkezett el felkészülni a választásokra? ;)

A címszereplő hölgy Oroszország egyik legmegosztóbb személyisége. Nevezik őt az orosz Paris Hiltonnak is, de ez azért nem teljesen fedi a valóságot. Akor lássuk a sztorit NAGYON zanzásítva:

Xénia az első demokratikusanmegválasztott pétervári polgármester leánya. A kétezres évek elején végezte el a moszkvai egyetemet, politika szakon.

Ezután szépen beindult a karrierje, szerepelt mozivásznon, modellkedett, volt divattervező, énekelt, és majdnem ő lett az első orosz űrturista. Jelenleg menedzseriskolát üzemeltet, és botrányokkal teletűzdelt műsort vezet a pétervári tévében. Igazi kis polihiszorral állunk szemben. Intelligenciájához nem fér kérdés, mintahogy az alkoholhoz fűződő egészséges szeretetéhez sem. 

Nem is sorolnám tovább, NYILVÁN igazi botrányhős. Van aki egy hüje pics@nak tartja, van aki meg tiszteli. Egy biztos, nem hagy érzéketlenül senkit. Végezetül álljon itt egy kis gyűjtemény a legviccesebb hozzá kapcsolódó történetekből, legendákból:

Az általa vezetett TVműsor felvételére elfelejtett józanul érkezni, és épp hüjepics@ra itta magát, elkezdett randalírozni. A saját biztonsági őrei vezették ki a stúdióból. A Maunika só ehhez képest állítólag "Vers Mindenkinek". (sajnos nem találtam meg a felvételt az interneten, ha valaki megtalálná, azt megköszönném)

Idén nyáron meghívták Grúziába ahol egy partyn befolyásos grúz üzletemberekkel, politikusokkal, celebekkel mulatott együtt. A rendezvényen Putyin arcképével ékesített pólóban jelent meg. Nagy ellenszenvet váltott ki ezzel (ne feledjük a két évvel ezelőtti Orosz-Grúz konfliktust!). Hiába, van aki megteheti....

 Persze vicc is született róla. akik nem szeretik annyira, azok megvannak győződve arról, hogy lófeje van. (Mondjuk szerintem van némi igazságalapja). És hát bizony ezzel kapcsolatosak a viccek. A kedvencem a "Süni a ködben"-höz köthető (részleteket LSD itt: http://moszkvablog.blog.hu/2010/08/19/suni_a_kodben_2).

"Süni sétálgat a ködben, és a Lovat keresi, hangosan szólítgatja:

-Ló, Ló, Lovacska merre vagy?

-Anyád a ló! -szól vissza Xénia Szobcsák"

Először is mindenkitől elnézést szeretnék kérni a hosszúra nyúlt szünet miatt. Mostantól újra dübörög a Moszkvablog. A reggeli kávé mellé újra lehet számítani frissítő posztokkal, ájfonosok pedig a nagydolguk végzése közben kuturálódhatnak.

Sikeresen egyben hazaértem a szörfözésből, volt verseny is, elindultam, ki is estem. Majd talán lesz róla videó is maximum a XAFT-ig kell vele várni :), láttam azért forogtak ott a kamerák rendesen. Íme egy kis beszámoló az első magyar surfversenyről:

http://hilldependent.hu/index.php?page=hirtar&id=92

Életem egyik legérdekesebb nyarán vagyok túl. Volt itt szinte minden, kéthónapos hőhullám, természeti katasztrófa, Balatonsound, úszkálás a Volgában, sajátos fesztiválok, skimboardozás a Finn Öbölben, hosszú vonatutak, sorolhatnám....

Mi jöhet még????

Nos a válasz egyszerű: két hét hullám surf Franciaországban. De jó is lesz nekem! Úgyhogy kb három hétig nem jelentkezem.

Részletek itt: http://hilldependent.hu/

Búcsúzóul hallgassátok meg a surf-ösök nem hivatalos himnuszát:

 És lenne egy kérésem:

Több mint féléve írom a blogot, kaptam több helyről is visszajelzést, általában pozitívakat, de a negatív kritika igen építő tud lenni. Örömmel várnék kritikákat kommentben, e-mailben, akárhogy. Mi nem tetszik a blogban, szerintetek hol lehetne javítani rajta stb. E-mail címem: moszkvics@mail.ru Előre is köszönöm!

Sajnos erről pont lemaradtam, akkor mentem a helyi "Ibizára"!:

http://englishrussia.com/index.php/2010/08/18/zombie-walk-in-st-petersburg/

 A metróban azért láttam egy-két fura arcot, de nem tulajdonítottam neki túlzott jelentőséget, Oroszországban én már nem lepődök meg semmin. Azért majd igyekszem odafigyelni, hogy a legközelebbi hasonló eseményről személyesen tudjak közvetíteni. :)

Oroszországban elképesztő távolságok vannak, ezért a nagyvárosok közötti közlekedés legelterjedtebb módja az éjszakai vonatozás. Az árak viszonylag elviselhetőek, egy Pétervár-Moszkva (a távolság kb mint Budapest-Prága) retúrjegyet könnyen ki lehet hozni 150 euró körüli összegből.  Nagyon egyszerű, fogja magát az ember, és vonatra száll, elhelyezkedik egy négyfős kupéban, és az előre lefoglalt ágyán álomra szenderül. Részemről ezt némi szeszesitallal szoktam kombinálni, csak hogy jobban tudjak aludni, de az ütemes kattogás, a finom rázkódás percek alatt álomba tud ringatni, csak olyankor szoktam felriadni néha, amikor áll a vonat. Meg amikor reggel beüvölt a kalauz hölgy, hogy "Felkelni!" Ezzel nem is lenne baj, csak az a gond, hogy bő egy órával érkezés előtt szokta ezt tenni, amikor 20 perccel előtte bőven elég lenne.

Sajnos nem sikerült jó képeket készíteni, az utitársaim nem voltak túl szimpatikusak, és el is vették a kedvemet a túlzott aktivitástól.

A vonat (a kategóriák MÁV szintűek, első illetve másodosztály, de félig részegen, meg végigaludva az utat nem számít):

Pályaudvarok:

 Az egyik legviccesebb a reggeli menü volt. Adtak egy kis cetlit, amin ki lehetett választani a reggelit (fizetős alapon persze, de még magyar viszonylatban is elfogadható árakon), nekem a cetlin a legutolsó cikk szúrt szemet: Vodka sztogramm (1 deci) 80 rubel (kb 600 forint). Ez igen szimpatikus alternatíva reggelire. Jó évágyat hozzá minden kedves utasnak!

Bertalan napján mi mással is kedveskedhetnék, mint egy beszámolóval az Orosz Kozmonauták Múzeumáról? Az intézmény a VDNH metró állomásnál található a Kozmonauták parkja alatt. 45 perc alat be lehet járni az egészet, a szovjet űrprogram legnevezetessebb pontjai vannak kiállítva, a kezdtektől a 80-as évek végéig. Moszkvába látogatók szmára mindenképpenktelező darab!

"Allah Nagy!"

 A kezdetek:

 A mi kis hősünk: 

Holdjárgányok Michael Jackson fanatikusok számára:

Végül de nem utolsó sorban egy életnagyságú makett az otvenotos számú ú'állomás egyik moduljáról. (Nem elírás, csak a videón látható úriember fonetikai kézikönyvét követtem):

Augusztus 15-e fekete nap az orosz rockzene történtében, ugyanis 1990-ben ezen a napon vesztette életét az akkor 28 éves Viktor Coj, a Kino zenekar frontembere.

Ez a (szerintem Bruce Lee-ra erősen hasonlító) fiatalember életének 28 éve alatt jelentős hatást gyakorolt az akkori Szovjetúnió szubkultúrájára, megalapítván a leghíresebb orosz new-wave zenekart. (A 80-as évek zenei világában kevésbé tájékozott olvasók kedvéért, a leghíresebb együttes ebben a stílusban a The Cure)

Munkásságuk a mai napig érezteti hatását, az évfordulón több helyen voltak emlékkoncertek, rádióban, diszkókban, utcákon a mai napig játszák a számaikat (vagy ezek remixeit). Coj emléke a mai napig eleven, Moszkvában például a Régi Arbat-ról nyíló egyik kis utcácska falait jellegzetes graffitik díszítik, ez a híres Viktor Coj emlékfal.

Természetesen a wikipédia megintcsak több konkrétumot tud elárulni, mint szerény személyem:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kino

A szemléletesség kedvéért következzék két videó klipp.

Végezetül pedig az egyik emlékdal a (mily meglepő) Leningrád zenekartól, ami arró szól, hogy a Gruppa Krovi az énekes kedvenc nótája. (Figyelmesebb olvasóknak bizonyára feltűnt, hogy a címben szereplő dal már szerepelt a blogon.)

Nos elérkezett az idő, hogy feladjam elveimet, és turistablogoskodjak egy cseppet. Következzen egy pár fotó Szentpétervárrol, kevés szöveggel kísérve:

Kis történelem (hátha egyszer megkérdezik a Honfolgalón)

A város egyik jellegzetessége, kétsávos zebrák.

Turistáknak:

A hírhedt Joszup-ház sétahajóból nézve:

Auróra cirkáló:

Punkok mindenütt vannak:

A város nagyon szép és kulturált, nagyon kellemes hangulata van. Számomra ötvözi picit Bécset, Velencét, Moszkvát, de a város leginkább önmaga: Szentpétervár. Aki ennél bővebb, és objektívebb leírásra vágyik, annak ajánlanám a következő linket:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szentp%C3%A9terv%C3%A1r

Megérkezett a két hónapos hőség utáni várva várt hidegfront, 20 fokos lehüléssel, és kiadós esővel. Füstnek ködnek nyoma sincs. Fura, hogy mindenki örül ennek a (helyi kifelyezéssel élve) béka időjárásnak, de ezután a nyár után talán érthető...

Az épp elmosódóban lévő híres 2010-es moszkvai ködnek egyik mellékterméke a fent nevezett rajzfilm reneszánsza (mint azt egy moszkvai tudósító az Aktív-ban már említette).  Bögrék, kulcstartók, fülbevalók százai lepték el a bizsu árus standokat. Aki lemaradt volna erről a díjnyertes alkotásról, az most bepótolhatja a lemaradást:

Sajnos csak angol feliratos változatot találtam, úgyhogy az angolul illetve oroszul nem tudók kedvéért röviden összefoglalnám a történetet: Süni elindul, hogy együtt teázzon és számolja a csillagokat országos nagy cimborájával, az éles eszéről híres Medvével. Útközben egy fehér ló utáni vágytól hajtva ködbe keveredik, és nehezen mászik ki belőle, de végül minden jóra fordul, és nem marad el a régvárt teázás.

Egy helyi urbánus legenda szerint a film kezdő képkockáit ifjúságvédelmi okokból eltávolították, mert ezekben kedves Süni barátunk a bölcs Bagoly utasításait követve rendesen bekarmol az erdő által biztosított pszichedelikus szerek valamelyikéből.

Pétervártól északra a Finn öbölben remek lehetőség van a fürdőzésre. Igaz az idő csak ritkán megfelelő a kikapcsolódáshoz, ezért nem ajánlanám senkinek, hogy ide tervezze a nyári szabadságát, de ha véletlenül erre jár, és pont jó idő van, mindenképpen érdemes megmártózni a Balti tenger habjaiban. Illetve, windsurf-osoknek, kite-osoknak, skimboardosoknak valóságos Mekka, nincs nagy tömeg, és jó szél van. A víz kellemesen meleg, homokos a tengerpart, és az öböl sajátossága, hogy a víz nem sós.

Kb 30 kilómétert utaztunk északnak marsrútkával (közösségi kisbusz), a Дюны (Djuni - Dűnék) nevű helyig.

Skimboardosokat is láttam, gyorsan el is szaladtam a kölcsönzőbe, és rápattantam a világot jelentő deszkákra.

A hely, ahol tanyát vertünk, az Easy Bar közelében volt, ez egy kellemes kis vendéglátóipari egység, napközben pihenőhely, ami nyári éjszakákon a helyi elektronikus zenei élet egyik fellegvárának számít. Sajnos nem sikerült hajnalig mezítláb táncolni a homokon, mert jött egy hidegfront, és rövidre zárta a bulit, de azért ígyis hatalmas élményben volt részem (már megint).

Megérkeztem Pétervárrol Moszkvába. Kis füst fogadott, de ez semmi ahhoz képest, ami egy hete volt itt. Az eső is elkezdett esni, ez nagyon jó hír!!!

Az utam nem volt ANNYIRA eseményteljes, mint Szergej Snur-é az alábbi videóban de azért nem volt rossz.

A klip szerintem magáért beszél, de egy kis háttérinformáció: Az első fele Péterváron készült, aztán az éjszakai vonat Moszkvába, megérkezés a Leningrádszkij pályaudvarra, azután pedig a Moszkvai élmények.

Az a mondás járja, hogy két fajta Oroszország létezik. Az egyik Moszkva és Pétervár, a másik meg az összes többi. Lehet benne valami, mert vidéken azért láttam egy pár furcsa arcszerkezettel rendelkező egyedet. De most inkább a két nagyváros közötti különbségeket emelném ki.

(fotók később lesznek)

Pétervárnak inkább európai nagyváros jellege van. Itt már rendszeresen lehet hallani angol szót is. Sokkal több a turistalátványosság, és nyugodtabb a hangulata. Néha alig tudom elhinni, hogy valóban 4 millió ember él itt. Dugók nincsenek, szélesek és tiszták az utak. Érezni lehet a városban a cári idők hangulatát, sok a palota, és a 100-200 éves épület. Majdhogynem csak oroszokat és turistákat látni. A helyi  "dialektus" csak annyiban különbözik a fővárositól, hogy gyorsabban beszélnek, de érthetőbben.

Moszkva egy nyüzsgő nagyváros, megvannak a maga szépségei, szép épületei, emlékei. De összességében egy megállás nélküli rohanásban él az egész város, és rengeteg a nagy lakótelep.  Sok arcot látni a Kaukázusból, Urálból. Távol álljon tőlem az általánosítás, de a leggtöbbjükről az a benyomásom, hogy olyanok, mint Magyarországon a batyus románok. Lerohadt strandpapucs, nagy batyu, és "enyhe" mosdatlanság. Csak sokkal több van belőlük. Néha az az érzésem, hogy nem véletlenül nevezték el otthon a Moszkva-teret úgy, ahogy.

Moszkvaiak a péterváriakról: "Befordult emberek, télen nem is lehet látni a napot, totál depressziósak!"

Péterváraiak a moszkvaiakról: "Mindig csak rohannak, figyelmetlenek."

Összefoglalva az mondanám, hogyha valaki turistáskodni szeretne, és rá tud szánni egy pár napot, annak inkább Pétervárat ajánlanám, de csak májustól szeptemberig, és maximum egy hétre.  Moszkvába bármikor lehet menni, a tél nem annyira rossz ott, legalább lehet látni néha a napot, és hosszabb időre érdemesebb inkább oda menni, esetleg onnan utazgatni, kiruccanni Pétervárra. Dolgozni, élni, üzletelni mindenképpen inkább Moszkvát javasolnám.

A viszontlátásra, elmentem várost nézni!

Már megint nem sikerült megúszni a médiaszereplést! :)

http://tv2.hu/aktiv/video/moszkva-fust-es-bombak

Sajnos a blog címét rosszul írták ki :(

Ja, és mostanában "valamiért" sokat hallgatom ezt a számot:

Szerencsére kaptam egy lehetőséget, hogy elhagyjam Moszkvát és távolról dolgozzak (Hiába, a XXI. század már csak ilyen). Úgyhogy a héten Péterváron vagyok.

Reggel érkeztem, az éjszakai vonattal, ami nagyon hasznos találmány, este elindul az ember, benyom egy pár sört, elalszik a kupéban, és reggel már hegyen völgyön túl van.

Elmondhatatlan jó ézés volt beleszagolni a sós tengeri levegőbe a moszkvai "pokol illat" után.

Állítólag most tényleg megváltozik ott az idő, a pályaudvar felé tartván egy kiadós eső kezdődött, amit a kirgiz taxisofőr a következőképpen kommentált:

"Holnap kezdődik a Ramadán, persze, hogy eleredt az eső!"

Sajnos a fényképezőgépem kábelét otthon hagytam, úgyhogy majd képekkel csak jövő héten tudok szolgálni, de addig is álljon itt egy idevágó videó:

Illetve még egy:

Elnézést kérek a kis szünet miatt, de tényleg elvette a kedvemet ez az időjárás mindentől. A ma reggeli rádió interjú viszont felvidított, mégha hajnali fél nyolckor is vertek ki miatta az ágyból.

http://juventus.hu/2010/08/moszkvaban-tenyleg-fuldokolnak/

Tegnap eloszlott a köd, "csak" a 38 fokos meleg volt egy cseppett kellemetlen. Reggelre virradóra megint füstszagra ébredtem, és az ablakon kitekintvén nehezen hittem a szememnek, még a szerdainál is sűrűbb füstfelhő gomolygott az udvaron.

A látótávolság nagyon lecsökkent, az utca túlodalát már nehezen lehet látni, az emberek maszkban járkálnak az utcákon. A füst csípi a szememet, olyan szag van mindenütt, mintha pár utcával odébb égne egy háztömb. De legalább ma nincsen túl meleg, "csak" 27 fok van.

Íme egy pár fotó a remek helyzetről:

Hát mit mondjak? Kivételesen nincsen jó kedvem.

A város hangulatát remekül tükrözi az alábbi videó:

 A Szadovszkaján sétálgatva az alábbi (nyilvánvalóan Galaktikus Birodalmi módszerekkel hibernált) úriemberre lettem figyelmes, aki érdeklődve szemlélt valami egészen meghökkentő látványt:  

Közelebb kerülvén legszörnyűbb sejtéseim valóra váltak, de hagyom, hogy a nyájas olvasóban is lassan vegyen erőt a rettenet (a nyálas olvasók meg lassan essenek eksztázisba). Íme:

Ha nem lenne még egyértelmű, akkor emitt a közeliek:

Kegyeleti okokból inkább nem folytatnám a látvány kommentálását, mindenesetre következzék egy kedves kis dal a "Конец Филма" (Konyec Filma - The End) zenekartól:

Tegnap estétől kezdve egy nagyon csúnya szmogfelhő ereszkedett a városra. Illteve az eddig is létező felhőt kiegészítette egy nagy adag füst. Már este is lehetett érzékelni a jelentősen lecsökent látótávolságot, és az egész városban füstszag terjengett. Éjszakára be kellett csukni az ablakokat, ami különösen jól jött ebben a nagy hőségben.

Reggel jóhiszeműen elkezdtem örülni, hogy végre egy kicsit felhős az ég. De az utcára kiérve kezdtem gyanítani, hogy 35 fokban nem felhők, meg köd van, csináltam is gyorsan egy-két fotót.

Az index idevágó cikkét elolvasván jobban megértettem a helyzet hátterét: http://index.hu/kulfold/2010/08/04/fulladoznak_a_moszkvaiak/

Munka után azt vettem észre, hogy a helyzet rosszabra fordult, még sűrűbb lett a felhő. A helyzet miatt nem indultam városnéző túrára, hogy a közismert helyeket is megmutassam ebben a megvilágításban, úgyhogy csak a környéken fényképezgettem. Remélem megbocsájt a kedves olvasó! (hozzátenném, hogyha amennyiben nem bocsájtana, nos ez mérsékelten érdekelne)

Ennyi látszik a napból:

Összehasonlításképp, ez a kép ugyanott készült, ahol az első:

A legrosszabb az egészben, hogy nem lehet tudni meddig fog ez még tartani, a hőhullám még legalább egy hétig, aztán lehet, hogy enyhül az idő és "csak" 28 fok lesz, de szerintem ez a felhő megmarad még egy darabig...

Cseppet apokaliptikus érzésem támadt ettől az egésztől, biztos, ami biztos alapon azért meghallgattam ezt a számot egy párszor:

Múlt héten vendégek jártak nálam.

Akik nem tudnak oroszul, vagy nagyon türelmetlenek, nyugodtan eltekerhetik a videót 2:18-ig, akkor kezdődik a lényeg. :)

http://www.vesti.ru/videos?vid=292426&p=1&sort=1&sub_sort=0&cid=700

Rengeteg apró dolog van, amiben különbözik a moszkvai élet a magyartól. Nagyon hosszú listát tudnék írni róla, de egyelőre elégedjünk meg egy rövid felsorolással.

Az utcán, metróban, közterületeken alig lehet szemetest találni, mégsincs tele minden szeméttel, az emberek zsebrevágják a szemetüket és türelmesen megvárják az első találkozást egy kukával. Sokkal valószínűbb, hogy előbb botlanak bele egy éjjel-nappali közértbe, ahol addig is vehetnek valamit inni.

A töményszeszről grammokban beszélnek. Például amikor reggel eldicsekszik ember az előző napi teljesítményével, nem azt mondja hogy fél liter konyakot ivott meg, hanem, hogy ötszáz grammot. Ennek következtében a duplavodkát is százgrammosnak hívják. Ez a hírhedt "sztogramm".

Az az érzésem, hogy az oroszok nagyon összetartóak, de nem kirekesztő módon, inkább a csapatszellem erős. Például az előző posztban leírt fesztiválra egy számomra új társasággal mentem, utolsó nap indulás előtt megemlítettem, hogy én azért ennék valamit mielőtt nekivágunk a hazauútnak. Erre szinte felháborodottan közölték, hogy inkább ne egyek, mert enni azt majd együtt fogunk...

Végezetül nézzünk egy kis szemléltető videót arról, hogy más országok között is sokat száítanak az apró különbségek...

https://www.youtube.com/watch?v=DdE5Mr-RcBg&feature=related

Az Aрхтсояние (Artsztojenyije-Artítészet) névre hallgató fesztivált azon magyarok számára találták ki kárpótlásképp, akik szomorkodnának amiatt, hogy lemaradnak Kapolcsról, mivel Moszkvában vannak. Persze nem pontosan ugyanaz, sőt! De kárpótlásnak éppen megteszi.

Arról szól az egész, hogy művészi hajlammal megfertőzött építészek kivonulnak a pusztába hupákolni 200 km-re Moszkvától és fura dolgokat építenek, egy évben egyszer kivonul a nép megnézni az újdonságokat, de (lévén nem punk fesztiválról van szó) ezeket a résztvevők nem rombolják le, hanem ott hagyják a következő generációknak.

A jövő irodája:  

A bácsi nem karatézik, hanem hangszeren játszik:

Fordított Ziggurat:

"Arra születtünk, hogy a Föld sebeit begyógyítsuk!": 

Szélkerék:

"Rotunda" (nekem valahogy Kansas jutot róla eszembe...)

Minden évben újhelyen "építkeznek" nem messze a régitől. A 2010-es fesztivál elnevezése: "A labirintus 9 kulcsa" volt. 

Maga a fesztivál érdekes népet vonzott, fiatalokat, időseket, családokat, ezoterikus csoportokat, világmegváltókat, zenészeket. Mágikus hangulata volt a helynek, néha olyan érzésem volt, mintha valami mesében lettem volna, és erre nem kicsit játszottak rá a résztvevők...

Varázslatos zenedoboz:

Természetesen a "szokásos" fesztivál jelenségek is feltűntek. Például Nagyszínpad:  

Valamint közös játékot találó brit illetve orosz fiatalok: Terjedelem hiányában nem tettem be minden fényképet, de itt a hivatalos honlap, azon talán minden megtalálható: 11http://arch.stoyanie.ru/ru/novosti

A múlt hétvégén művészeti fesztiválra mentünk az Ugra folyó partjára. A fesztiválról későb számolnék be, most a hozzákapcsolódó táborozást fejteném ki. Helyi szokás szerint összegyűlt négy autóra való ember, és péntek éjjel nekivágtunk a 200 km-es útnak. Az autók végig együtt haladtak, CB-n tartottuk a kapcsolatot. Ez azért érdekes, mert megmutatja az összetartó szellemet, ami nagyon erős az oroszoknál. Máshogy zajlott volna ez Magyarországon, de nyugodtan javítson ki valaki, ha tévedek.

Hajnalban érkeztünk meg, és vad szálláshely keresésbe kezdtünk, végül sikerült megtalálni az optimális helyet:

Séta a táborhoz:

Miután nagyon fáradtak voltunk, arra számítottam, hogy sátorverés után mindenki beájul a szálláshelyébe, de nem így történt, előkerültek gyorsan a grillek, és nekiálltunk saslikot készíteni:

Amit kényelmes piknik keretében a hozzávalókkal együtt rögvest el is fogyasztottunk:

A reggeli után a köd is oszladozni kezdett, és a folyó cseppet más arculatot öltött:

Az Ugra folyó egyébként egy 1408-ban le NEM zajlott csatáról híres a tatárok, és az oroszok között. Erről bővebben itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/III._Iv%C3%A1n_orosz_c%C3%A1r

Napközben elnapozgattunk a parton, negyedóránként másztunk be a vízbe csobbanni, estefelé mentünk csak be a fesztiválra. Nagyon meleg volt, a napondöglésen, pancsoláson kívül nem sok mindenhez volt kedve az embernek. Mondjuk ,amikor a 35 fokban valaki felvetette, hogy: "Mi lenne, ha főznénk egy teát?" először jót nevettem, azt hittem viccelt, de nem, komolyan gondolta, és rögtön neki is álltunk.

Sajnos menet közben lemerült a telefonom, úgyhogy sokkal több közeli képet nem tudtam készíteni.

A legviccesebb az volt, amikor szombat délben megérkezett a nemzeti parkőrség, egy kövérkés, jókedélyű ember személyében, aki rögvest közölte, hogy bizony vagy elmegyünk, vagy bírságot fizeünk, 400 rubelt fejenként, és 100-at autónként. Erre az egyik srác elővett egy ezrest, és azt mondta, hogy: "Menjünk arrébb beszéljük meg!" Csak szófoszlányokat hallottunk a beszélgetésből, de az "Értse meg, nekem családom van!" kiszóláson hangosan felröhögtem, de sikerült végül meggyőzni az őrt, sőt, valami hivatalosnak látszó papírt is adott.

A végén, amikor elmentünk pedáns módon MIDEN szemetet eltakarítotunk magunk után, egy papírzsebkendő fecni sem maradt utánunk...

Már egy hónapja nagyon komoly hőhullám van Moszkvában, minden nap 35 fok körüli a hőmérséklet, amit Budapesten még egész könnyedén el lehet viselni ahhoz képest, ami itt van. Jóval kevesebb a zöld terület a városban, a folyó is eleve kisebb, semmi légmozgás nincsen. A levegő is sokkal rosszabb, tele van mindenféle mikroszkopikus porral, ami felfokozza a hőérzetet, és a rengeteg beton, kő meg egyébb építőanyag folyamatosan sugározza a hőt magából. Szóval sz@r a helyzet, finoman fogalmazva.

Evégett elhatároztam, hogy uszodába fogok járni. De hát persze, hogy ez nem úgy megy, mint otthon, hogy fogja magát a paraszt, elbattyog a legközelebbi uszodába, megváltja a jegyét, és már csobbanhat is. Neeeem, itt ehhez külön orvosi engedély kell, amely alátámasztja, hogy nem egy merő gombagyár az ember. Viszont az egész sztori ott bukik meg, hogy interneten is lehet ilyet venni, még csak meg sem nézik az embert. Nekem viszont sikerült kifogom szerintem egész Moszkva legszőrszálhasogatóbb rendelőjét. Íme:

Belépéskor előbb sorszámot kaptam, amivel a kasszához kellett fáradnom, hogy befizessem a kívánt összeget, és felvegyék az adataimat. Ezután vártam egy keveset, majd adtak egy űrlap szerűséget, rajta az adataimmal, "kérem fáradjon a 8-as ajtóhoz", ahol egy középkorú doktornő fogadott, nagyon örült, hogy egy külföldit vizsgálhat, le is vetkőztetett, megnézegetett, megfogdosott. Éreztem némi túlbuzgóságot benne, de sajnos az ajtót nem lehetett bezárni. Így beírt pár sort az űrlapomba, és továbbküldött a 7-es ajtóhoz. Ott nem kellett vetkőzni, csak elbeszélgetni a doktornővel, aki megkérdezte, hogy meg kívánom-e méretni a vérnyomásom (kívántam). Kicsit elbeszélgettünk, majd továbbküldött a 9-es ajtóhoz, ahol mégegyszer felvették az adataimat, majd visszaküldtek a kasszához, ahol szépen kitöltötték az engedélyemet, aláírták, és lepecsételték (többször is). Íme a bizonyíték, hogy nem vagyok Omlás gombás, és bátran járhatok lefürdeni: