Földön, vízen, levegőben, valamint a föld alatt. A város frekventáltabb részein lépten-nyomon utcazenészekbe botlik az ember. Akik ráadásul többnyire nem is játszanak rosszul. Az alap, hogy a CD boltokból üvöltetik a zenét (majdnem minden sarkon van egy). A pályaudvarokon is folyamatosan szól valami a hangszórókból, egyedüli "csendes" hely a metró lehetne, de itt is megtörik a monotóniát a néha felbukkanó metró zenészek. Beszálláskor neki is állnak a rögtön a "melónak". Becslésem szerint egy megálló alatt legalább 100 rubelt gyömöszölnek a jólelkű moszkvaiak a zsebükbe, úgyhogy annyira nem kell sajnálni őket, nem rossz foglalkozás ez.

A "sima" utcazenészekről nem végeztem ugyan bevételi becslést, de ők is kapnak rendesen, ráadásul a kedélyállapotomnak is jót tesznek (na nem mintha annyira kellene engem félteni a rosszhangulattól). A legtipikusabb hangszerek: gitár, trombita, harmonika, hegedű. Szerencsére dzsideriduval bénázó megélhetési rasztákat, meg esőtáncot járó indiánokat még véletlenül sem lehet látni.

Ja, és el ne felejtsem! Jó idő esetén szinte bárhol táncra is perdül a főváros lakossága, ha talál rá megfelelő helyet!