A szombaton már említett buli igencsak szépre sikerült. Egy nemzetközi főzőcskés házibuliról van itten voltaképpen szó.

Gondoltam próbára teszem a házigazdasszony szavahihetőségét, és fél hartra értem oda, és a hölgy már kellemesen kapatos állapotban fogadott. Pontosabban szólva végigröhögte az utamata f öldszinttől a harmadikig, és már eléggé kereszteb álltak a szemei, de legalább tradicionális orosz népviseletben fogadott.

Az este folyamán vagy nyolc nemzet képviselői tették tiszteletüket, úgymint: oroszok, ukránok, törökök, osztrákok, franciák, belgák, magyarok.  Azért nyolc, mert a belgák ugye flamandok ÉS vallonok. :p A kajákból csak a plemenyire emlékszem (aminek vodkásüveggel gyúrták a tésztáját), meg valami salátafélére...

Jó volt a hangulat, a házigazdasszony volt annyira kedves, hogy a táncolós szobába betolt két matracot, és azon lehetett ugrálva, üvöltve táncolni. Nagyon megkedveltem, mondtam is neki, hogy tiszteletbeli magyar paraszttá fogadom, mert tényleg megérdemelné! :)

A magyar specialitás sajnos a desszert lett volnam, amire olyan 11 óra tájban került volna sor. Észbekaptam, hogy hoppá, én túrógombóccal készültem, lelkesen neki is áltam előkészíteni, összekevertem a tésztáját, és kuturáltan kiöntöttem az asztalra, mondván hogy onnan majd könnyebb lesz gombócokat gyúrni. (gondolom felesleges megjegyeznem, hogy ekkor már öt és fél órája folyamatosan ittam) Lelkesen el is készítettem a kívánt adagot, de azt hiszem annyira nem sikerült bizalomgerjesztően elkészíteni (khmm, még jómagam is undorodva pislogtam a végeredményre), aztán mint aki jól végezte dolgát arccal ráborultam a tésztás asztalra, és hagytam, hogy magával ragadjon az édes álom. (Sajnos erről nem készült fotAU)

Ennek ellenére azt hiszem jó benyomást tettem az emerekbe, matracon ébredtem, nem a konyhaasztalon, és reggel nagyon csodálkoztak, amikor a "Jól vagy?" kérdésre mosolyogva, meggyőző és határozott "igen"-nel válaszoltam.