A hétvégén Péterváron jártam kipróbálni a kanapéturizmust. Érdekes élmény volt. Írhatnék részletes útleírást, de azt inkább keressetek azon az interneten vagy min, hogyha kíváncsiak vagytok rá. Esetleg még Szergej Shnur segíthet!
Én megpróbálom egy kicsit más szempontból bemutatni. Elsősorban, amit észrevettem, hogy teljesen más város, mint Moszkva, nyugodtabb kisebb, kevésbé feszült, kb mintha Pestről érkeztem volna Szegedre (óhh, azok a szegedi éjszakák). Azzal a különbséggel, hogy Péterváron minimum 6 millióan élnek.
Itt láttam életemben először befagyott tengert: 
A Fruhstkay utca 47/11 alatt van egy érdekes hely, egy magán urológiai rendelő, aminek a váróterme mellesleg szexmúzeum. NYILVÁN elmentem megnézni. Nem egy nagy szám, van 1-2 vitrin, ajándéktárgyak, satöbbi, de ettől még érdemes megnézni. 
A WC is elég érdekes:
Na ez meg kinek a milye lehet spirituszban? (nyugi nemsokára kiderül ez is) 
Nézelődés közben figyelmes lettem egy úriemberre, akiről először azt hittem, hogy teremőr, mert egy padon ücsörgött csendesen. Aztán női cipők kopogását hallottam, és megpillantottam a hozátartozó roppant dekoratív, fityulás hölgyet is, aki betessékelte az urat egy szobába. Egy pár pillanatig nem értettem mi van, azt hittem "kolleganő", de aztán rájöttem, hogy ez biztos a magán urológiai rendelés előnye. Bezzeg nálunk otthon a kilencben csak dagadt vén banyák segédkeztek a prosztatamasszázsnál (állítólag, nyilván). Hiába, no az oroszok tudnak élni!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.