Múlt hétvégén egy érdekes kalandban volt részem. Egyik barátomnak ünnepeltük a születésnapját, és valami elmebeteg ötlettől vezérelve egy elhagyatott irodaépületben kerítettünk sort az eseményre. Tipikus orosz sikertörténet: felépítették, de valamiért sosem kapott használatbavételi engedélyt, aztán hagyták megrohadni. 

 Kísérteties hangulata van a helynek, izgalmas élmény volt. Bolyongtunk a majdnem üres irodaházban, a felső emeletekre vezető lépcsőt megpróbálták lezárni, odadobáltak mindenféle fémhulladékot, amit fáradságos munkával eltávolítottunk, és szabaddá vált az út felfelé.  

A tetőre vezető lépcsőházban szinte teljesen sötét van, de ez sem tántoríthatott el bennünket a célunktól! A tetőre érve varázslatos hangulatba kerültem, a bolyongás, a sötét, az izgalom, és a magasság megtették a hatásukat. Leküzdve a tériszonyomat felálltam, szétnéztem a lábaim előtt elterülő Moszkván, és tudtam, hogy az életem sohasem lesz ugyanolyan, mint előtte...

Lefele menet biztonsági emberek fogadtak, (az ő kutyáik láthatóak az egyik képen), rendesek voltak, nem parasztkodtak, megmutatták a kijáratot (amit már nagyon kerestünk, kicsit eltévedtünk). Aztán udvariasan elbúcsúztak: -Ha mégegyszer meglátunk itt, kihívjuk a rendőrséget!

Hát ennyit a megvilágosodásról.